A történetekVII / IX

Szent Márton és a fenyőfa

Lebontatott egy oltárt, mert senki sem tudta megnevezni az alatta nyugvó vértanút. Aztán a falusiak kihívták: álljon oda, ahová a szent fenyőjük dől.

11., 13. fej. Sulpicius beszámolója

Tours közelében, és egy falu, ahol fenyő állt

Az emberek egy út menti sírnál imádkoztak; azt mondták, vértanú nyugszik benne. A korábbi püspökök oltárt is állítottak oda.

Márton nevet és dátumot kért a legidősebb papoktól. Egyiket sem tudta senki.

Távol maradt, amíg ki nem derítette. Aztán lebontatta az oltárt.

Máshol a falusiak kihívták: álljon oda, ahová a szent fenyőjük dől.

Odaállt. Jelentem, a fa a másik irányba dőlt.

SzéljegyzetA fenyőnél nem voltam ott. Olyanokkal beszéltem, akik igen. Ítéld meg, ahogy jónak látod.

A könyvből

XI. fejezet · A leleplezett álvértanú: a bűnöző szelleme az oltár mellett

Térjünk most rá más csodálatra méltó dolgokra, amelyeket Márton püspökként vitt véghez. A várostól nem messze, egészen közel a kolostorhoz volt egy sír, ahová a nép imádkozni…

Olvasd el az egész fejezetet → Kérem a könyvet, ingyen

Ezen az oldalon külön áll, amit Sulpicius írt, és amit később tettek hozzá. Erről a kiadásról

Kérem a könyvet