Te mit kezdenél a felével?

Az újonc

Sabaria → Ticinum (ma Szombathely, Magyarország → Pavia, Olaszország)

• A Birodalom peremén született. Az apja a ranglétrán tribunusig verekedte fel magát, és a régi istenekben hitt.
• A fiú tízévesen elszökött egy templomba. Tizenkét évesen a pusztába vágyott.
• Tizenöt éves volt, amikor császári rendelet hívta be a veteránok fiait. A saját apja adta fel.
• Láncra verték, feleskették, és adtak mellé egy szolgát.
• Ő tisztította a szolga lábbelijét. Ő szolgált fel neki az asztalnál.

SzéljegyzetA régi számítás szerint 316 körül született, az újabb kutatás szerint 336 körül. Sosem kérdeztem meg tőle. Másra terelte volna a szót.

A köpeny

Amiens

• Meztelen ember koldul a városkapuban. Mindenki elmegy mellette.
• Márton a többit már elosztogatta. Nem maradt más, csak a katonaköpeny a hátán.
• Kardot ránt hát, és kettévágja.
• Vannak, akik kinevetik a fél köpenyes katonát. Mások, akiknek jóval több van, elhallgatnak.
• Azon az éjjelen álmot lát. Krisztus azt a felet viseli, amelyet odaadott.

„Márton, aki még csak katekumen, ezzel a köpennyel öltöztetett fel engem!”

SzéljegyzetTizennyolc évesen keresztelkedett meg. Az álomtól nem lett büszke. Utánajártam.

A visszautasítás

Worms, 356

• A csata előtti estén Julianus caesar jutalmat oszt, sorban mindenkinek.
• Márton nevét szólítják. Nem veszi el az aranyat.
• Julianus gyávának nevezi.
• Akkor holnap engem küldj ki elsőnek, mondja. Pajzs nélkül, sisak nélkül. A csatasor előtt megyek majd.
• Bezárják, hogy állja a szavát. Hajnalban az ellenség követeket küld, és békét kér.

„Krisztus katonája vagyok, nem harcolhatok.”

SzéljegyzetAznap reggel senki sem halt meg. Azt hiszem, éppen ez volt a lényeg.

A tanítvány

Poitiers, majd az Alpok

• A seregből kilépve Hilariushoz megy, Poitiers püspökéhez, Gallia legélesebb elméjéhez.
• Hilarius diakónussá akarja tenni. Márton azt mondja, nem méltó rá. Újra meg újra.
• Hilarius ekkor az egyház legalacsonyabb tisztségét kínálja fel. Azt elfogadja.
• Az Alpokon kel át, hogy meglátogassa a szüleit, amikor rajtaütnek. Egy fejsze a magasba lendül. Egy másik rabló megállítja.
• Megkötözik, és megkérdezik, fél-e. Azt feleli, soha nem érezte magát nagyobb biztonságban. Azt mondja, azt sajnálja, aki a kötelet fogja.

SzéljegyzetA rabló visszakísérte az útra, és később szerzetes lett. Úgy mondják, a történet tőle származik.

A kunyhó

Ligugé, majd Marmoutier, Tours mellett

• Püspökként sem volt hajlandó püspök módjára élni.
• Két mérföldre Tours-tól, egy sziklafal és a Loire kanyarulata között fakunyhót épített.
• Mintegy nyolcvanan követték. A legtöbben a puha sziklába vájtak maguknak cellát.
• Senkinek nem volt semmije. Senki nem adott és nem vett.
• Egyetlen kétkezi munka volt megengedve: a könyvmásolás.

SzéljegyzetSokan közülük előkelő családból és puha ágyból jöttek. Azért említem, mert én is.

Az emberrablás

Tours, 371

• Tours őt akarta püspöknek. Ő soha nem mondott volna igent.
• Ezért egy Ruricius nevű ember térden állva könyörgött neki, hogy jöjjön el haldokló feleségéhez. Haldokló feleség nem volt.
• Az út mentén sorfalat álltak a városiak. Úgy kísérték be, mint egy foglyot.
• Néhány vendég püspök fintorgott: piszkos ruha, kócos haj, nem püspöknek való.
• Ekkor valaki találomra felütötte a Zsoltárokat, és felolvasott egy verset. Az megnevezte leghangosabb ellenfelét, Defensor püspököt. A tömeg felzúgott.

SzéljegyzetA vers így végződött: „…hogy megsemmisítsd az ellenséget és a védelmezőt.” A latin szövegben, amelyet mi használtunk, ez a szó: defensorem.

A tényellenőr

Tours közelében, és egy falu, ahol fenyő állt

• Az emberek egy út menti sírnál imádkoztak; azt mondták, vértanú nyugszik benne. A korábbi püspökök oltárt is állítottak oda.
• Márton nevet és dátumot kért a legidősebb papoktól. Egyiket sem tudta senki.
• Távol maradt, amíg ki nem derítette. Aztán lebontatta az oltárt.
• Máshol a falusiak kihívták: álljon oda, ahová a szent fenyőjük dől.
• Odaállt. Jelentem, a fa a másik irányba dőlt.

SzéljegyzetA fenyőnél nem voltam ott. Olyanokkal beszéltem, akik igen. Ítéld meg, ahogy jónak látod.

A lakoma és a bíborba öltözött Ördög

Trier, és egy cella Marmoutier-ben

• Trierben, a császár asztalánál Maximus megtiszteltetésként először Mártonnak küldi a kelyhét.
• Márton iszik, aztán a saját papjának adja tovább. Nem vissza a császárnak.
• Egy másik éjjel, amikor egyedül van a cellájában, megjelenik egy alak: bíborpalást, aranykorona, aranycipő, mindenütt fény.
• „Krisztus vagyok” – mondja. Márton hallgat. Az alak megismétli.

„Én soha nem hiszem el, hogy Krisztus eljött, hacsak nem látom őt testén viselve a kereszt sebhelyeit!”

A fény kialudt. Ha nincs sebhely, nincs Krisztus.

SzéljegyzetEzt ő maga mesélte el nekem.

Az utolsó út

Candes → Tours, 397 novembere

• Öregen és elgyötörten Candes-ba ment, mert az ottani papok civakodtak.
• Kibékítette őket. Aztán jött a láz.
• Szalmazsákot nem fogadott el. Hamun feküdt.
• November 8-án halt meg. Csónakon vitték fel a Loire-on, és a partok megteltek éneklő emberekkel.
• November 11-én temették el Tours-ban. Ma is ez az ő napja.

„Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.”

SzéljegyzetA könyvem ennél korábban ér véget. Még élt, amikor befejeztem. A többit levelekben mondtam el.