Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.

Szent Márton élete · XXIV. fejezet

A hamis Krisztusok Hispaniában és a császárnak öltözött Ördög: „Nem ismerem el Krisztust a kereszt sebhelyei nélkül”

Feljegyezték egyébként, hogy ugyanezekben az években Hispaniában megjelent egy fiatalember, aki – miután különféle csodákkal hírnevet szerzett a nép körében – annyira felfuvalkodott a hiúságtól, hogy először azt állította: ő Illés próféta. Mivel sokan kérdés nélkül hittek neki, még egy lépéssel tovább ment, és azt kezdte hirdetni, hogy ő maga Krisztus – és olyan sok embert megtévesztett, hogy még egy Rufus nevű püspök is letérdelt, hogy úgy imádja, mintha az Úr volna; ez a botrány később a püspöki tisztségébe került. Több testvér azt is elmondta nekünk, hogy pontosan ugyanebben az időben Keleten egy másik ember lépett fel, aki Szent Jánosnak mondta magát. Látva, hogy mindenütt ilyen hamis próféták bukkannak fel, jól megérthetjük, hogy az Antikrisztus eljövetele már nem lehet messze, és hogy ezeken az alakokon keresztül máris készíti a terepet.

De nem mulaszthatom el elmesélni itt, milyen agyafúrtan próbálta megtéveszteni az Ördög magát Mártont is, körülbelül ugyanebben az időben. Egy nap, miközben Márton egyedül imádkozott a cellájában, megjelent előtte állva egy alak, akit bíborszínű fényár borított és vett körül – a legapróbb részletekig úgy megtervezve, hogy ezzel a hamis ragyogással elkápráztassa azt, aki nézi. Császári palástot viselt, a fején drágakövekkel kirakott aranykoronát, a lábán arannyal bevont cipőt, és olyan derűs volt a megjelenése és olyan sugárzó a mosolya, hogy mindennek látszott, csak az Ördögnek nem.

Szembetalálva magát ezzel a káprázatos jelenéssel, Márton eleinte nem tudott mit kezdeni vele, és jó ideig egyikük sem szólt egy szót sem. Végül az Ördög törte meg a csendet: „Ismerd fel, Márton, ki áll itt előtted! Én vagyok Krisztus: mivel hamarosan leszállok a földre, először neked akartam megjelenni.”

Márton hallgatott, semmit sem felelt neki. Az Ördög ekkor még merészebben újra nekirugaszkodott: „Márton, miért habozol hinni, amikor a saját szemeddel látsz engem? Én vagyok Krisztus!”

Ekkor Márton, akit a Szentlélek belsőleg megvilágosított, hogy megértse: az Ördög áll előtte, nem az Úr, így felelt neki: „Az Úr Jézus soha nem mondta, hogy bíborba öltözve, királyi koronával a fején tér vissza. Én soha nem hiszem el, hogy Krisztus eljött, hacsak nem abban az alakban és azokkal a vonásokkal látom őt, amelyekkel a passióban szenvedett, testén viselve a kereszt sebhelyeit!”

Cellája félhomályában, a bíborfénybe, királyi palástba, aranycipőbe és drágaköves koronába burkolózó Ördög előtt Márton így felel: „Én soha nem hiszem el, hogy Krisztus eljött, hacsak nem abban az alakban látom őt, amelyben a passióban szenvedett, testén viselve a kereszt sebhelyeit!”

Alig hallotta meg ezeket a szavakat, az alak egy másodperc alatt szétfoszlott, mint a füst, és olyan émelyítő bűzzel töltötte be a cellát, hogy a legcsekélyebb kétség sem maradt afelől, hogy valóban az Ördög volt. És hogy senki se gondolja, hogy ez valami kitalált legenda, hadd mondjam meg mindjárt: ezt a történetet pontosan úgy, ahogy az imént elmeséltem, magának Mártonnak a szájából hallottam.