Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.
Szent Márton élete · XVIII. fejezet
A barbár betörés álhíre, a leprásnak adott csók Párizsban és a tunika szálai
Egy másik alkalommal hirtelen elterjedt a városban a híresztelés, hogy a barbár népek megindultak, és támadni készülnek; ettől az egész lakosság pánikba esett. Márton ekkor a templomba hívatott egy megszállottat, és megparancsolta a szellemnek, hogy mondja el a teljes igazságot erről a hírről. Az végül bevallotta, hogy tíz démon közösen indította útjára ezt a híresztelést az utcákon, abban a reményben, hogy az ijedtség elűzi Mártont a városból; ami a barbárokat illeti, azoknak eszük ágában sem volt támadni. E vallomás után, amely fennhangon, a templom közepén hangzott el, az egész város megkönnyebbülten fellélegzett, és visszanyerte nyugalmát.
Párizsban pedig, amikor Márton hatalmas tömegtől körülvéve éppen áthaladt a városfal egyik kapuján, megjelent egy leprás, akinek az arcát teljesen eltorzította a betegség. Míg mindenki undorral telve hátrált, Márton egyenesen odament hozzá, megcsókolta az arcát, és megáldotta. A férfi abban a pillanatban meggyógyult, és már másnap tiszta, egészséges bőrrel jelent meg a templomban, hálát adva Istennek visszanyert egészségéért.
Azt sem hagyhatom említés nélkül, hogy még a ruhájából vagy teveszőr tunikájából kihúzott puszta szálak is számtalan alkalommal meggyógyítottak betegeket: elég volt az ujjak köré kötni vagy a nyakban viselni őket, hogy elűzzék a betegséget a szenvedőkről.
Ez a fejezet két nagyon kifejező epizódot kapcsol össze:
1. Rémhírek háborúja a római határon: A 4. század végi Galliában, ahol nem volt gyors hírközlés, elég volt a szóbeszéd, hogy germán törzsek átkeltek a Rajnán, és egy egész város menekülni kezdett. Márton a templom közepén tartott kihallgatással leplezi le az álhírt, és megnyugtatja az egész lakosságot!
2. „Apud Parisios” – Párizs nevének születése: Figyeld meg a latin kifejezést, amellyel Sulpicius megadja a helyszínt: apud Parisios („a parisiusok földjén”). Éppen abban a történelmi pillanatban vagyunk, amikor a régi római név, a Lutetia kezd kikopni a használatból, hogy átadja helyét a helyi gall törzs nevének – ez Párizs! A városfal kapuja, ahol Márton megcsókolta a leprást, az Île de la Cité bejáratánál állt, egészen közel ahhoz a helyhez, ahol ma a Notre-Dame székesegyház emelkedik. Egy olyan társadalomban, ahol a lepra rettegést keltett, és a leprásokat kövekkel kergették el, a látvány, hogy egy püspök átölel egy eltorzult arcú embert, és arcon csókolja, örökre bevésődött a város emlékezetébe.