Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.

Szent Márton élete · XVI. fejezet

A megáldott olajjal meggyógyított béna lány Trierben

Ami a betegek gyógyításának adományát illeti, ennek olyan rendkívüli ereje volt Mártonban, hogy szinte senki sem fordult hozzá segítségért úgy, hogy ne távozott volna azonnal gyógyultan – amint az világosan kiderül abból az esetből, amelyet most elmesélek.

Trier városában élt egy lány, akit olyan súlyos bénulás sújtott, hogy már régóta egyetlen izmát sem tudta megmozdítani: tetőtől talpig gyakorlatilag halott volt, és alig lehetett látni, hogy még lélegzik. Az egész család sírva gyűlt össze az ágya körül, és már csak a véget várták, hogy intézkedhessenek a temetésről, amikor végigfutott a városon a hír, hogy Márton éppen megérkezett Trierbe. Amint a fiatal nő apja meghallotta ezt, szinte lélekszakadva kirohant a házból, hogy segítségért könyörögjön a lánya számára.

Márton addigra már bement a templomba. Az idős apa ott helyben, az egész nép és sok más püspök szeme láttára a földre vetette magát, átkarolta a térdét, és görcsösen zokogva így könyörgött: „A lányom haldoklik egy szörnyű betegségben, és – ami még magánál a halálnál is rosszabb – már csak hajszálnyi lélegzet maradt egy olyan testben, amely máris halottnak látszik! Mindenre kérlek, gyere el a házunkba, és add rá az áldásodat, mert rendíthetetlenül hiszem, hogy a te kezed által meggyógyul!”

Mártont zavarba hozta ez a nyilvános kérés, és nagy zavarában megpróbált kitérni előle: azt mondta, hogy ez teljesen meghaladja az erejét, hogy a szegény ember téved vele kapcsolatban, és hogy neki semmi érdeme nincs, amiért Isten ilyen csodát tenne általa. Az apa azonban nem engedte el, egyre jobban sírt, és ragaszkodott hozzá, hogy menjen el, és nézze meg a lányát, mielőtt meghal. Végül még a többi jelen lévő püspök is sürgette Mártont, hogy menjen, és ő végül elment a lány házába. Kint, az ajtónál hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy lássa, mit fog tenni Isten embere.

Márton először is az ilyenkor megszokott fegyvereihez folyamodott: letérdelt, míg a homloka a földet nem érte, és imádságba merült. Aztán a lányra nézett, és egy kevés olajat kért; megáldotta, és néhány cseppet a lány szájába öntött ebből a megszentelt folyadékból – és ő abban a pillanatban visszanyerte a beszédét. Aztán lassanként, ahogy Márton megérintette, a karja és a lába újra életre kelt, mígnem a fiatal nő az egész nép előtt biztos léptekkel felállt.