Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.
Szent Márton élete · XIV. fejezet
A tűz, amely a széllel szemben hátrált meg, és a két fegyveres angyal Levroux-ban
Körülbelül ugyanebben az időben, egy hasonló esetben Márton egy másik emlékezetes esemény középpontjába került. Egy faluban, ahol felgyújtott egy nagyon régi és híres pogány szentélyt, a szél egyenesen egy szomszédos ház felé kezdte hajtani a lángokat, amely közvetlenül a templom mellett állt. Amint Márton meglátta a veszélyt, futva felkapaszkodott a ház tetejére, és egyenesen a közeledő lángok elé állt. Ami ezután történt, attól mindenkinek tátva maradt a szája: látták, amint a tűz visszahajlik, éppen a szél irányával szemben, mintha a természet erői egymás ellen harcolnának! Így Márton közbelépésének köszönhetően a tűzvész csak azt emésztette el, aminek égnie kellett, a házat pedig sértetlenül hagyta.
Egy másik helyen, amelyet Levroux-nak hívnak, Márton szintén megpróbált lerombolni egy nagy, igen gazdag templomot, amelyet óriási pogány áhítat övezett, de dühös tömeg gyűlt össze ellene, és szidalmak és ütlegek közepette elkergette onnan. Márton ekkor visszavonult egy közeli helyre, és három teljes napot töltött durva vezeklőruhába öltözve, hamuval borítva, étlen, szüntelenül imádkozva: azt kérte Istentől, hogy mivel emberi kéznek nem sikerült ledöntenie azt a szentélyt, maga az isteni hatalom tegye meg.
A három nap végén hirtelen két angyal jelent meg neki, lándzsával és pajzzsal a kezében, mint a mennyei sereg katonái. Azt mondták neki, hogy az Úr küldte őket, hogy megfutamítsák a tömeget, és megvédjék őt, amíg a templomot lerombolja: nyugodt lélekkel visszamehet a faluba, és befejezheti, amit elkezdett, mert senki egy ujjal sem fog hozzáérni.
Márton azonnal visszatért Levroux-ba, és az egész pogány lakosság szeme láttára – akik csak álltak és nézték, teljesen képtelenül arra, hogy bármit tegyenek – az alapjáig lerombolta a szentélyt, és darabokra törte az összes oltárt és szobrot. A hely lakói megértették, hogy csak isteni hatalom tehette őket ennyire bénulttá és félelemmel telivé, hogy képtelenek voltak megállítani a püspököt; ezért szinte mindannyian megtértek Jézus Krisztushoz, és fennhangon hirdették, hogy egyedül Márton Istene érdemli meg az imádatot, azok a bálványok pedig, amelyek még önmagukat sem tudták megvédeni, semmit sem érnek.
Az ókori Leprosum település a mai Levroux városa Közép-Franciaországban (Berry vidékén), ahol a régészeti ásatások megerősítették, hogy egy nagy gall–római vallási központ állt ott.
Érdemes felfigyelni Márton cselekvésmódjának két nagyon árulkodó vonására:
1. Harcolj a bálvány ellen, védd meg az embereket: Az első epizódban, amint meglátja, hogy a szél a templom lángjait a szomszéd ház zsúp- vagy fatetejére sodorja, Márton a saját bőrét kockáztatja: felmászik az égő tetőre, hogy a szomszéd ne maradjon fedél nélkül.
2. Vezeklés csapatok helyett: Amikor veréssel kiűzik Levroux-ból, Márton nem megy a római hatóságokhoz katonákat kérni, hogy erővel szerezzen érvényt a törvénynek (ahogy korának több püspöke akkor már megtette). Inkább visszavonul háromnapi böjtre, szőrcsuhába öltözve (ez a cilicium, egy kecske- vagy teveszőrből készült durva tunika, amelyet közvetlenül a bőrön viseltek) és hamuval a fején, éppen úgy, ahogy a Biblia régi prófétái szokták.